2018 októberére, az Iskolai Könyvtárak Nemzetközi Hónapjára és az Őszi Szakmai Napra készülődve a Könyvtárostanárok Egyesülete pályázatot hirdetett könyvtárostanárok számára.
A pályázóktól azt várták, hogy egy elképzelt és/vagy átlagos napjukat úgy mutassák be, hogy abból jól látható legyen, hogy hogyan tud(na) működni egy 21. századi tárgyi és szellemi feltételekkel rendelkező iskolai könyvtár.
Pályázatomban megfogalmaztam:
“Szerintem az igazi könyvtárostanár finom szenzorral érzékeli mit vár tőle az olvasó. A szakmai háttéren túl nagyon fontos, hogy a diák jól érezze magát a könyvtárban. A dokumentumokhoz/információkhoz az interneten is hozzá juthatna, de a könyvtárba járást, az élményt, az odafigyelést semmi sem pótolhatja. Van, akit hagyni kell csendben lenni, van, akit meghallgatni kell, van, akit noszogatni, meggyőzni, hogy higyjen magában.”
Nagyon boldog voltam, hogy a díjazottak között lehettem.
Ha érdekel a teljes pályázatom, itt elolvashatod
Egy munkanapom a 21. században
A pályázatom célja, hogy bemutassam mitől jó, mitől szerethető az iskolai könyvtár, hogy milyen a 21. századi könyvtárostanár. Szerintem attól, hogy tud változni, meg tud újulni, nem csupán reagál a látogatói igényére, hanem kitalálja, elébe is megy azoknak. Vagyis minden nap más. Remélem lehet optimistán értelmezni, hiszen a jelen lehetőségeink és az irány, ami felé a tények és a sejtett jövő visznek aggodalomra adhatnak okot.
25 éve vagyok könyvtárostanár. Sokat változott azóta a világ. Változtak a gyerekek olvasási szokásai, átrendeződtek a vágyaik, a szabad idejük. Az nem változott, hogy a könyvtáros van értük, az iskoláért. A régi főnököm jól fogalmazta meg: a könyvtárostanár együtt lüktet az iskola életével. Nekünk kell változnunk az új kihívásokhoz alkalmazkodva. Nekem például teljesen természetes, hogy, ha sikerül megnyernem a diákokat egy versenyre, időt, energiát áldoznak rá, akkor én is elérhető vagyok számukra bármikor. Szerintem az igazi könyvtárostanár finom szenzorral érzékeli mit vár tőle az olvasó. A szakmai háttéren túl nagyon fontos, hogy a diák jól érezze magát a könyvtárban. A dokumentumokhoz/információkhoz az interneten is hozzá juthatna, de a könyvtárba járást, az élményt, az odafigyelést semmi sem pótolhatja. Van, akit hagyni kell csendben lenni, van, akit meghallgatni kell, van, akit noszogatni, meggyőzni, hogy higyjen magában.
Horváth Ádám a Hipersuli Tanári napon arról beszélt, hogy a lexikális tudás olyan mértékben gyarapszik, hogy nem kelthetjük azt az illúziót, hogy elsajátítható. Meg kell változni a pedagógus szerepének. Ne az ismeret átadása legyen az elsődleges cél, hanem az ismeretek kiválasztásának, megszerzésének a képessége. Ebben segíthetünk mi könyvtárostanárok. Szintén Horváth Ádám egyik diáján láttam ezt az összehasonlítást az iskola és a munkahely elvárásairól:
- Rendelkezzen magas szintű alapkészségekkel (pl. olvasás, szövegértés)!
- Legyen kíváncsi!
- Legyen kritikus!
- Képes legyen prezentálni!
- Tudjon csoportban dolgozni!
- Legyen büszke!
- Tanulás közben gyűjtsön minél több ismeretet!
Ehhez képest mindaz, amit az iskolában várunk a tanulóktól, a fentieknek merőben ellentmond.
- Ne beszéljen másokkal!
- A megadott instrukciókat kövesse!
- Adott információforrást használjon!
- Önállóan dolgozzon!
- Ne más tudására támaszkodjon!
Mi könyvtárostanárok talán tudunk tenni valamit a diákokért, hogy egy-egy lépéssel közelebb jussanak a valós életben rájuk váró akadályok leküzdéséhez. Milyen legyen a 21. század iskolaikönyvtára? Rugalmas. Alkalmazkodnunk kell a megváltozó körülményekhez. Legyenek azok a romló anyagi feltételek vagy a megváltozó olvasói szokások. Persze én is tudom, hogy az olvasóvá nevelés új könyvek, beszerzési keret nélkül elég reménytelen, de én elolvasom azokat a műveket, amelyek a diákokat foglalkoztatják, hogy beszélgetni tudja róla velük. Figyelem, ha a kolléga magyarból kortárs ifjúsági regényt olvastat a diákokkal és felajánlom, hogy összefoglalásként, vagy zárásként jöjjenek be a könyvtárba az általam rendezett vetélkedőre. Ha nem is tudok 30 példányt kölcsönözni az olvasáshoz, csinálhatok egy feladatlapot az Emlékek őréhez és bevonzom az osztályt a köyvtárba. Ajánlhatom a könyvtárközi kölcsönzést. Beszélhetünk az elektronikus könyvtárakról, az etikusan elérhető dokumentumokról.
Igen, az iskolai honlap gondozása lehet a könyvtárostanár feladata. Bármilyen szakosak is vagyunk, mindenkinek természetes, hogy a könyvtáros mindent tud. Szoktam mondani, nem kell mindent tudnom, csak azt kell tudnom hol keressem. Szóval, igen vállaljuk, hogy az iskola életében lényeges információkat feltöltjük a honlapra. Én szívesen teszem. Persze sokszor a munkaidő nem ér véget 16 órakor, viszont minden kollégával van kapcsolatod, az informatika szakossal különösen. Máris könnyebb megszervezni a könyvtárhasználati órákat.
Programajánló. Egy pillanat alatt elsajátítható a QR-kód készítése és örömmel tapasztalhatjuk, hogy a diákok kíváncsisága rendkívüli módon segíti a munkánkat, Bármilyen programot, könyvajánlót, évfordulós megemlékezést tegyünk ki az iskola különböző pontjaira QR kód mögé rejtve, Meg fogunk lepődni mennyivel nőhet a könyvtár látogatói száma, ha az az üzenet vége, hogy : további részletek a könyvtárban.
Készíthetünk a kirándulásokhoz ajánló bibliográfiát, amit mi például a TEAMS-ban tudunk megosztani a kollégákkal.
A „tankönyvezés” sokunk számára a szükséges rossz kategória. Nekem sokat segített, hogy a tanári levelező listán közzétettem egy táblázatot, amelyhez hozzáférést adtam az Iskolai Közösségi Szolgálatra jelentkező diákoknak. Pillanat alatt a nyári szünet ellenére volt elég segítő kéz a tankönyvek kiválogatásához.
Folyamatosan figyelem a pályázati lehetőségeket az interneten és igyekszem a megfelelő kollégákhoz eljuttatni. Általában örömmel fogadják, ha valaki (jelen esetben a könyvtárostanár) a szemük helyett szemük.
Arra is van példa, hogy bár nem tudom megvenni a beszerzési keret hiánya miatt a keresett könyvet, de könyvtárközivel másnapra akár tudom hozni. Persze, ha inkább saját példányt szeretne, szívesen meg is keresem neki a megrendeléshez.
Ha tetszik, ha nem a ma iskolásai a 21. század gyerekei. Mindenki, aki 2018-ban érettségizik, 9 évvel fiatalabb, mint a World Wide Web, 7 évvel fiatalabb, mint a Pentium és 2 évvel fiatalabb, mint a Google. Én pedig az előző évezred gyermeke vagyok. Ennek ellenére hiszek benne, hogy feladatom küzdeni a digitális szakadék mélyülése ellen. Ha a ma diákja az internet világában él, kezében a mobiljával, akkor ezen keresztül kerülök közelebb hozzá. Igyekszem használni a az óráimon a Web2.0 alkalmazásokat, mert szerintem a tanárnak frissíteni kell a módszertani eszköztárát, hogy haladjon a korral. Mindannyian ismerjük azt az érzést, hogy a megtanult, begyakorolt módszereinkkel álmunkból felkeltve is tudunk órát tartani. Ha újítani akarunk több időre és türelemre van szükségünk. A diákok azonban rendkívül hálásak tudnak lenni az újdonságokért és azért, amikor merünk segítséget kérni tőlük.
24 év után jöttem az új munkahelyemre és fél év után bemutatót tartottam az új kollégáknak a Web 2.0 alkalmazásokból, most bekapcsolódhattam az új digitális munkacsoportba. Az a véleményem nem kell ajánlgatni, hogy én segítek. Viszont nyitottnak kell lenni a kérdésekre. Nagyon tisztelem az elődeimet, akik értékes állománnyal gazdagították a könyvtárat, de az oktatáspolitika és a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ az iskolai könyvtáraknak új szerepet szán és lássuk be a mai olvasóink sem elégszenek meg a könyvtár falai közé zárt tudással. A hagyományos dokumentumok alapján történő tájékoztatás mellett szerintem fel kell vállalnunk, hogy megtanítjuk az új módszerekre a diákokat. Megtanítjuk őket jól keresni, megfelelően használni az iskolai könyvtárat és az elektronikus könyvtárakat.
Az olvasók fogalmazták meg ezeket a tulajdonságokat az ideális könyvtárosról.
Persze mellé tehetnénk a LEGO minden lényeges sztereotipiát hordozó figuráját (nő, szemüveges, kardigánja van, konzervatív a frizurája is, savanyú arcot vág, van nála egykönyv, a bögréjén pedig a csendre intő „Cssss!” olvasható).
Bár elfogadom, hogy a könyvtár van az iskoláért, de hiányolom az aktivitást, a kezdeményező készséget ezekből a tulajdonságokból.
Igyekeztem több alkalmazást megmutatni a mellékelt óratervben, de nincs rá szükség, hogy minden feladatot így oldjunk meg. Itt csak a sokszínűség bemutatása volt a célom.
Álljon itt még két idézet. Nagyon negatív, tulajdonképpen félelmetes és bennem a csak azért sem engedem dacot kiváltó idézetek. Sokan elébe mentünk már a kihívásoknak, remélem az idő minket igazol
Seymour Paper fogalmazta meg:„ Az iskolát teljes mértékben a múlt primitív technológiái határozzák meg… A tanulás ama mesterséges típusa, amelyet iskolának nevezünk, egyszerűen azért került bevezetésre, hogy a gyerekek olyasmivel is megismerkedjenek, amit tanulási környezetükben természetes módon nem sajátíthattak el. Amint ez a szükséglet eltűnik, az iskola intézménye is eltűnik.” (Papert, 1994)
Aztán Nyíri Kristóf vetített sötét képet elénk:” Néhány esztendővel ezelőtt, A századvég szellemi körképe címmel rendezett konferencián, magam is hitet tettem ama álom mellett, hogy a 21. század könyvtárának két dimenziója lesz: virtuális és fizikai. Ma már nem hiszek ebben. Úgy gondolom, hogy akik ma digitális könyvtárakat vagy hibrid könyvtárakat hoznak létre, nagyszerű és föltétlenül szükséges dolgot cselekszenek, s minden támogatást megérdemelnek. Azonban, mint arra tanulmányomban fentebb utaltam, nem látom azokat a diákolvasókat, akik ama fizikai állományok – vagy a fizikai állományokat tükröző virtuális állományok – leendő használói volnánk.”(Nyíri, 2001)
Én szeretném hinni, hogy azok a könyvtárszakos hallgatók, akik jelenleg csak készülnek a pályára is találkozhatnak majd az iskolákban diákolvasókkal. Ehhez azonban nekünk kell ötvöznünk a régit az újjal. Megőrizni az értékeket és folyamatosan beengedni az újdonságokat. Ezeknek az ötleteknek nagyrésze nálam működött Nyíregyházán és most kicsit innovatívabb vezetéssel Budapesten is. Szerintem a kulcsszó a nyitottság és a megfelelő kapcsolati háló megteremtése, hiszen a könyvtárosnak nem az elefántcsont toronyban van a helye, hanem a tantestület és leginkább a diákok között.
Ezért örültem ennek a pályázatnak, hiszen szerintem a legfőbb célja, hogy megmutassa mennyire sokszínűek is vagyunk.
Felhasznált források:
Dömsödy Andrea-Tóth Viktória (szerk.): Könyvtárhasználati óravázlatok 2., Bp.KTE,2016.
Fülöp Hajnalka: Akkor most mi a könyvtáros? Tündér vagy boszorka? URL: https://moderniskola.hu/2017/11/akkor-mi-konyvtaros-tunder-vagy-boszorka/
Nyíri Kristóf: Virtuális pedagógia. A 21.század tanulási környezete In:Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus. URL: http://www.epa.oszk.hu/00000/00035/00051/2001-07-it-Nyiri-Virtualis.html. Utolsó letöltés 2018.10.14.)
Nyíri Kristóf: Hálózat és tudásegész In: Sándor Iván (szerk.) A századvég szellemi körképe. Pécs: Jelenkor Kiadó, 1995, p. 117-135.
Papert, Seymour (1994): Transforming and Preserving Education: Traditional Values in Question. Kerekasztalbeszélgetés. Educom Review, 29. köt. 6. sz. 1994 november–december.