Évek óta tapasztaljuk pedagógusként az olvasási hajlandóság csökkenését. A szövegértés hiányosságait. Sok szülő az iskolára mutogat, pedig a könyvek megszerettetése akkor kezdődik, amikor a gyermek nem tud olvasni, amikor a felolvasással vihetjük közelebb őket a mondókák, mesék varázslatos világához. Talán erre kellene több időt fordítani, nem a megfelelő tablet kiválasztására, hogy már másfél évesen mesét NÉZVe aludjon el a gyermek. Könyvtárostanárként tapasztalom egyre kevesebb kéz lendül a magasba, amikor azt kérdezem: Kinek olvastak rendszeresen mesét pici korában? A foglalkozások anyagát módosítani kell, mert nem ismerik a klasszikus, leginkább nyomtatott verzióban elérhető meséket.
“Ez nem a mindennapos kommunikációról szól. Azok a szavak, amelyeket a könyvekből ismernek meg, jóval összetettebb, bonyolult szavak, mint azok, amelyeket a szülőkkel beszélgetve megismernek” – magyarázta a kutató. Egy gyermekkönyv szólhat az antarktiszi pingvinekről, olyan szavakat és fogalmakat ismertet meg nekik, amelyek nem jönnek elő a mindennapos beszélgetésben. És ezek a szavak különösen fontosak lehetnek az olvasás megtanulásában” – idézte Logant a Science Daily tudományos honlap.
Szerencsére nekem van olyan barátnőm, aki külföldön is magyar mesékkel “táplálja” gyermekét ?
Neked mi a véleményed?
Olvassunk mesét!
