Egy régi kedves “Könyvtárlakóm”, Juhász Dorka könyvajánlóját hoztam. Remélem kedvet kaptok az olvasáshoz, és azt is, hogy Dorka rendszeresen megjelenik eztán itt az oldalon (is) .
Erik Axl Sund- Üvegtestek
Az Erik Axl Sund álnéven író svéd szerzőpáros, Jerker Eriksson és Hakan Axlander Sundquist sötét hangulatú bűnregényei már több országban sikert arattak. A Bomlás, az Éhség és a Tisztulás című korábbi műveikért, azaz a Victoria Bergmant középpontba állító trilógiáért különdíjat kaptak a Svéd Krimiírók Akadémiájától.
Eddig még csak a Bomlás című regényt volt időm elolvasni, ami csak 396 oldal… Khm… Nem is lenne vele probléma, ha az ember nem egyetemista és nem kell több száz oldalnyi szakirodalomnak pörögnie a fejében. Így természetes volt, hogy lassan fogok haladni a könyvekkel, ami időhiány nélkül is igaz lenne.
A regények cselekménye részletes, de semmiképp sem mondanám lassúnak. Minden apró mozzanat, történés életbevágóvá válhat a jövőben. Megismerünk mindent és mindenkit. Ezekre kisebb fejezetekben van lehetőségünk. Mindegyik fejezet kötődik egy szereplőhöz és egy helyszínhez (ami később nagyon hasznos, ha esetleg elvesztünk egy-egy szálat), aki(k)nek és ami(k)nek valamilyen úton-módon köze van a gyilkossághoz.
Az Üvegtestek című krimi ebből a szempontból kicsit másabb. Nem történnek gyilkosságok… Legalábbis nem úgy, ahogyan azt várnánk. De hogy ne én lőjem le a poént, mert hajlamos vagyok elkottyantani magam, inkább ideszúrom a Libri könyv összefoglalóját:
„Bizarr öngyilkossági hullám rázza meg Svédországot: egyre több fiatal vet véget az életének borzalmas és merőben szokatlan körülmények között szerte az országban. A tragikus eseteket egyetlen momentum köti össze, mégpedig az, hogy haláluk előtt régi magnókazettákról egy Hunger nevű zenész drámai muzsikáját hallgatják.
Ugyanebben az időben valaki meggyilkolja a főváros egyik legbefolyásosabb üzletemberét, és amikor Jens Hurtig főfelügyelő összefüggésbe hozza ezeket az eseteket az elhunyttal, körvonalazódni kezd egy ijesztő méreteket öltő gyilkos járvány.”
Nos… hát igen. Az első percben, amikor ránéztem a könyvesboltban a regényre (aminek a borítóján egy éppen üvöltő, kócos hajú gyermek látható) Ő pedig visszanézett rám, azt mondtam magamnak, hogy „Nem rossz, de haladjunk céltudatosan a pszichológiák felé…” Majd egy tizedmásodperc alatt vissza is fordultam a könyvért és 2 perccel később mosolyogva sétáltam ki vele a boltból (Isten a tanum, fizettem érte!).
Mindenkinek nagy-nagy szeretettel ajánlom, aki szereti a bűnügyi, krimi regényeket. Nem riad vissza a részletes leírásoktól (drogozás, öngyilkosság, gyilkosság) vagy esetleg a saját elméjének/lelkének a mélyében rejtőző sötétségtől. Nem mondanám depresszívnek a művet, de tény, hogy nagyon sok élethelyzetbeli öngyilkosságra hoz példát, amivel esetlegesen akár csak egy-egy gondolat erejéig, de azonosulni tudunk.
Jó kikapcsolódást kívánok!
Juhász Dorka