Tégy többet! Negyedszer :-)

Megszületett a végeredmény 🙂

Nagyon hálás vagyok a kollégáimnak, a Veres Pálné Gimnázium tanárainak, hogy vállalták a zsűritagságot. Nekem nem sikerült volna sorrendet felállítani, mert én mindenkinek arany érmet adtam volna.

A zsűri tagjai a Veres Pálné Gimnázium tanárai:

Dr. Korda Eszter, magyar és média tanár

Kovács Zoltán, informatika tanár

Murányi Adrienn, könyvtárostanár.

Két kategóriában lehetett pályázni. Eredetileg a 11. évfolyam diákjainak írtam ki a pályázatot, de jelentkezett egy nagyon ügyes 8. osztályos csapat is. El nem ítélhető módon, ők különdíjat érdemelnek 😉

Esszé  kategória:

  1. Dercsényi Fanni Veres Pálné Gimnázium 11.e
  2. Abonyi Virág, Imolay Anna, Winkler Viktória  Veres Pálné Gimnázium 11.e
  3. Szentpéteri Balázs, Szipőcs Tamás, Szkladányi Péter Veres Pálné Gimnázium 11.e

Film kategória:

  1. Kun Zsófia, Rozgonyi Borbála, Urbán Gergely Veres Pálné Gimnázium 11.d
  2. Al-Ariki Mariam Mohamed Yassien, Kovács Rita, Szoboszlai Lilla Veres Pálné Gimnázium 11.d
  3. Nagy Gabriella, Polyák Petra, Siska Bettina Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium (Felkészítő tanár: László Szilvia)  és holtversenyben Hegyes Jázmin, Lakatlan Petra, Mészáros Petra Nyíregyházi Vasvári Pál Gimnázium (Felkészítő tanár: László Szilvia)

Különdíj:

Polhammer Petra, Kovács Áron, Orsós Stefán  Barcsi Arany János Általános Iskola (Felkészítő tanár: Dr. Nuszplné Vágvölgyi Ágnes)

Sajnos ez egy furcsa év. A gyönyörű könyveket, amelyeket a Kolibri, a Móra kiadó és a KELLO segítségével átadok nektek egy drive táblázatban tudjátok kiválasztani, a helyezések sorrendjében. Hamarosan küldöm.

Szeretettel gratulálok!

.

Boldogságbolt

“Valójában egy antikváriumot kerestem a budai Öreg utcában, amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe, fekete alapon sárgult betűk hirdették: „BOLDOGSÁGBOLT”. Alatta egy kartonpapíron régies írással: „Átalakulás miatt VÉGKIÁRUSÍTÁS”. Ejha, gondoltam magamban, ezt meg kell próbálnom, egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább kétszáz éves örmény, olyan ruházatban, ami már a millennium idején is avíttnak számított volna épp egy öregedés határán álló nővel tárgyalt, de udvariasan köszöntött, majd így szólt:
– Kérem, nézzen körül, amíg a nagyságos asszonnyal tárgyalok, nézzen körül, hátha talál valami boldogságot, ami a tetszésére talál…

Körbenéztem. Mindenfele könyvespolcok, tematikusan rendezve: „szerelem”, „család”, „siker”, „gazdagság”, „lelki béke”, „extrém kívánságok”… A polcokon mint könyvek az egyes boldogságok. Azonban nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak és inkább (bevallom, tapintatlanul) a boltosék beszélgetését hallgattam ki.
– Drága nagyságos asszonyom, már hogy ne lenne nagy szerelem? Mindent elsöprő, lángoló, őrült megfelel?
– Igen, azt hiszem, igen.
– Kiváló minőségű, első osztályú áru, Kleopátra is ebből rendelt anno… de meg kell jegyeznem, nem olcsó ez kérem. No lássuk csak: egy úriember, fiatalabbat, vagy idősebbet szeretne?
– Kicsit fiatalabbat, nem sokkal…
– Rendben. Szenvedély minden mennyiségben, ön is szeretne megfiatalodni benne, mások számára is észrevehetően?
– Természetesen.
– Egy pillanat. Az annyi mint: a három gyerekét elveszíti, item a férjét… Az anyagi biztonság továbbá 30 percenttel visszaesik. Csomagolhatom?
– Nem… azt hiszem, ez túl drága. Valami mást nem tud ajánlani? Esetleg valami boldogságot a házasságban?
– Természetesen, nagyságos asszonyom… Egy pillanat. – közben a „házasság” feliratú polcon matatott egy kicsit. – Ez azt hiszem megfelelő lesz: Bensőséges szeretet a házastárssal. Azt hiszem, ez megfelelő lesz önnek.
– Ez jól hangzik. Ennek mi az ára?
– Kérem, ez magasabb árfekvésű, de higgye el, megéri. Végre kell hajtania egy lelki megújulást és fel kell hagynia a kacérkodásokkal.
– Valami olcsóbb nincsen esetleg?
– Dehogynem, ahogy a kedves vevő parancsolja. Esetleg csomagolhatok egy kis csípős nyelvet?
– Ez pontosan mit jelent?
– Kiváló pletykálkodási képességet. Bárkiről bármit el tud hitetni, bármilyen rosszindulatú dolgot.
– Hát nem is tudom… Azt hiszem, ez jó lesz. Mi az ára?
– Igazán nem sok: nem lesznek barátai.
– Valóban. Kérem.
– Parancsoljon nagyságos asszonyom, kezeit csókolom. – Miután kilépett a nő az ajtón hozzám fordult: – Sikerült már választania? Ajánlhatok valamit, vagy esetleg még nézelődne?
Szerencsére ebben a pillanatban egy újabb férfi lépett be a boltba.
– Egy kicsit még nézelődnék.
– Ha megengedi, addig kiszolgálom a másik vevőt is.
– Csak tessék.
Az új vevő rögtön a tárgyra tért:
– Karriert szeretnék.
– Természetesen. Nemzetközi cégnél igazgatói állás megfelelő lenne?
– Igen, mindenképp. Mi lenne az ára?
– No, nézzük csak… A családi életét fel kell adnia, item egy kis gyomorfekély.
– Nem is tudom. A családi élet elég nagy ár. Tudna még valamit ajánlani hozzá?
– Természetesen. Egy szívinfarktusért két szabados titkárnőt tudok szállítani. Ez kb. mínusz öt életévet jelent. Csomagolhatom?
– Egyszerre a kettő vagy egymás után?
– Külön-külön. Ha egyszerre kívánja, akkor az összesen… egy pillanat… igen, az mínusz nyolc életév.
– Meggondolhatom? Holnap visszajönnék?
– Sajnos üzletpolitikánk ezt nem teszi lehetővé. Ebbe az üzletbe mindenki csak egyszer léphet be, utána hiába jön vissza, már nem találja a bejáratot.
– Akkor kérem.
– Parancsoljon. – Mikor kettesben maradtunk, az öreg örmény hozzám fordult: – Sikerült választania?
– Nem is tudom…
– Hajaj… – sóhajtott fel – tudja, hogy ez a leggyakoribb mondat, amit ebben a szakmában hallok? ’Nem tudom!’ Ma már senki sem tudja, hogy mit akar. Bezzeg régen! Emlékszem, jött egy Júlia nevű úrilány, ő tudta, mit akar: életfogytig tartó szerelmet! És szó nélkül kifizetett érte vagy harminc életévet. Aztán itt volt Giacomo, az a velencei kispap, aki azt kérte, hogy neki legyen a legtöbb erotikus kalandja a világon. Örömmel lemondott cserébe a szerelemről. Biztos halott már róla, Casanova néven lett híres. Vagy emlékszem arra a cingár fiatalemberre, Sanyira, aki azt kérte, hogy híres költő legyen és egy szabad hazában akar meghalni. Örömmel vállalta, ha ezen kívül semmi sem sikerül neki az életben.
Ma már mindenki csak kicsinyes kívánságokkal érkezik. Szerelem, szex, pénz… És azok azoknak is sokallják az árát, pedig higgye el, a piacon mi vagyunk a legolcsóbbak. Nagy cég, nagy múlt, kicsiny árak, ez az üzletpolitikánk…
Kicsit zavartan sütöttem le a szememet, megpróbáltam félrevinni a témát.
– Extrém kívánságokat is tudna teljesíteni?
– Természetesen!
– Mondjuk, ha világuralmat szeretnék kérni?
– Legnagyobb sajnálatomra, abból a gyártó már nem vállal újabb példányt. Tudja, az utolsó darabot egy vékony, bajszos fiatalember vitte el, aki eredetileg Wagner kéziratokat keresett, meg festészeti albumokat…
– Neki milyen árat kellett fizetnie?
– Mindent, amit létrehozott élete folyamán, saját magának kellett elpusztítania, addig nem hallhatott meg. Bonus megkapta, hogy ellenséges fegyver nem fogta.
Talált már valami, Uram?
– Bevallom, kicsit szemezgettem az „irodalmi Nobel-díj” feliratú csomaggal…
– Kiváló választás, Imre bátyám is ugyanebből a típusból rendelt.
– Azt hiszem, én is csak azt mondom, amit a vevői többsége: nem is tudom. Azt hiszem, a boldogságot inkább saját magam szeretném megtalálni és nem tudni, milyen árat kell fizetnem érte.
– Tudja mit? Ön ma az utolsó vevőm. Megkapja bonus, amit szeretne.
– Azt hiszem, egy csésze kávét szeretnék.
– Csak egyetlen csésze kávét?
– Igen. Azt szeretném, ha egész életemben minden nap tudnék örülni a sors olyan apró ajándékainak, mint egy csésze kávé. Ha mindig lenne a közelemben valaki, akivel együtt tudom élvezni a frissen főtt kávé zamatát. Nem kell több: minden napra egy apró öröm és az, hogy felismerjem és örülni tudjak ennek.
– Jól meggondolta?
– Igen, tudom, nem nagy boldogság, de legalább biztos.
– Bölcs választás, ha szabad megjegyeznem. A kicsiny dolgok öröme… régen elfelejtett boldogság. Máris csomagolom.
– Nagyon köszönöm. Isten áldja!
– Tiszteletem.
Az ajtóból még visszafordultam: – Kérdezhetek valamit? Azt írta, átalakítja a boltot. Mit fog árulni?
– Boldogtalanságot, kérem. Tudja, úgy látom, ma erre nagyobb igény van.
S alázatos mosollyal becsukta mögöttem az ajtót.”

Rozványi Dávid: Boldogságbolt c. novellája

Tudatos internet használat

Olvastam egy bejegyzést…. Hogy kapcsolható a tudatos internet használat az etikához? Egyrészt én mindenhez tudom kötni az etikát 😉, másrészt ha a diákoknak szánt anyagot a nyelvükön, az érdeklődési körükhöz kapcsolt példákkal adjuk át, talán jobb eséllyel indulunk.

Párhuzamot lehet vonni a tanult fogalmak és a virtuális világban fellelt párjaik között  Szólásszabadság, kirekesztés, kommunikáció, alapvető jogok tisztelete , ezek megsértése, letöltés-szerzői jogok-lopás…

Hálás vagyok, hogy hosszú-hosszú évek óta tagja lehetek a Gyermekmentő Szolgálat által koordinált Safer Internet Plusz programjának.

A 2018-as eredményekről szóló tájékoztatás itt olvasható:

Olvasson tovább →

Ne Fake-ezz!

Nos, nem tervezem 🙂

Sokan panaszkodnak manapság, hogy a diákok fáradtak, nem teljesítenek. Nehéz őket motiválni. Ismerős? Az a legújabb, bennem a nagy “D” betűs lámpát (D, mint döbbenet) felkapcsoló kijelentés, amikor azt mondjuk egy gyerekre, hogy nagyon tudatosan szelektál… Vagyis semmi olyat nem csinál, amiből nem származik haszna. Így az én fordításomban már kevésbé pozitív, kövezzetek meg érte! Nem tehetek róla, még az múlt évezredben jártam iskolába. Én azt hiszem  a diák minden új tapasztalattal több lesz, értékesebb.  Ha elhiszi, hogy képes rá, meg is tudja csinálni.

Nagyon büszke vagyok rá, hogy két diákom, Kuklin Mária és Szentirmai Anna a Veres Pálné Gimnáziumból elhitte, belefér egy pályázat az életébe. Arra meg különösen, hogy mindkét pályaművet a Hamisitás Elleni Nemzeti Testület különdíjjal jutalmazta.

HENT

Szentirmai Anna nagyon helyesen nyilatkozott a pályázatról.Érdemes elolvasni, még akkor is, ha én voltam, aki “rávette” 😉 Vállalom, hiszen ott a lényeg a mondatában: “Pályázatukról az etika tanáromtól hallottam, aki rávett, hogy készítsek egy pályaművet. Lelkesedése később rám is átragadt, és utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy pályáztam, szerintem nagyon megérte.”

Kuklin Mária

Olvasson tovább →