Barátság, mint érték

Nos, a következő projektet két tizenegyedikes fiú készítette, olykor határozott kritikát megfogalmazva benne. Összegzésük: “a barátság igenis érték! Egy olyan megfoghatatlan valami, amely végigkíséri mindannyiunk életét, és mindenkinek meg kell tanulnia bánni vele, kezelni, befogadni, és úgy gondolom ez nem egyszerű feladat”

Lássuk, hogyan jutottak erre a megállapításra!

Kecskés Kornél, Rozgonyi Csongor: Barátság, mint érték

A barátság gyökerei kisgyermekkorban

 

A mi életkorunk egy fordulópont. Mégpedig a felnőtté válásé; egyesek elvárják, hogy felnőttként viselkedjünk, tanuljunk meg felelősségteljesnek lenni, miközben mások babusgatnak, néha emberszámba se véve néznek ,,kisgyermeknek”. Bár még jogilag valóban nem vagyunk felnőttek, attól még lehetnek értelmes, és kevésbé értelmes gondolataink, illetve hozhatunk és hozunk is döntéseket. Ilyen döntéshozatallal kerülünk szembe nap mint nap: megválogatjuk, hogy kivel ,,kössünk” barátságot. A kisgyermek korban ez a felelősség még a ,,babázós” szülőkre hárul, akik nyilvánvalóan szeretnék, hogy a kis Pistike és Marcika együtt játszanak a homokozóban, míg ők trécselnek egyet a játszótéri kényelmetlen padokon. Bezzeg Pistikét és Marcikát az életben nem kérdezték meg arról, hogy szeretnének-e együtt játszani. Az effajta barátkozás elég hatásos tud lenni, kivéve persze, ha elhanyagolódik, anyuék már nem járnak össze, esetleg Pistike és Marcika eltávolodtak, más oviba/iskolába járnak és talán már cikinek érzik a sok ,,sztorit” hallgatni arról, hogy; ,,bezzeg régen olyan édesen játszottak együtt abban a bizonyos homokozóban, azon a bizonyos játszótéren”. Ellenben a másik véglet egy akár életre szóló köteléket eredményezhet a két gyermek közt, a tartóssága pont abban rejlik, hogy a barátság történelme egészen az első emlékeikig nyúlik vissza. Talán tisztán állíthatjuk, hogy ez a barátság rendelkezik a legerősebb ,,gyökerekkel”, mivel őszinte, kedves emlékek övezik. Most jegyezném, hogy –ez nagyon közhelyesen fog hangzani- a barátság valóban olyan, mint egy jó sajt, egy bor, egy műtárgy, mivel az idő ,,megérleli” és pontosan ez az, amitől értékké, értékessé válik. A múltból kiragadott pillanatok, maguk a közös emlékek elméleti síkon olyan elképesztő jelentést nyernek, melyek megerősítik, szilárdítják ezt a régi barátságot.

Az új barátságok

Ahogy egyre csak cseperedünk, újabb és újabb barátokra teszünk szert. Szinte észre se vesszük, de mint az érettség velejárójaként, egyre több felelősséggel leszünk ,,megáldva”, így sokkal több hangsúlyt fektetünk abba, hogy kétszer is meggondoljuk, kivel barátkozunk szívesen. A tinédzserkori, a gimnáziumi évek alatt kialakított barátságok –melyekben mi épp érintettek vagyunk- tudják a legmélyebb nyomot hagyni az emberben. Mint már említettem, sajna még ,,fenekünkön a tojáshéj” és társadalmilag (helyesen) gyermekként van kezelve generációnk, ámbár épp most jön el az idő, amikor végre ,,kinyílik a szemünk”. Odafigyelünk bizonyos jelenségekre, értékelünk, analizálunk, döntéshozatalunk is racionálisabbá válik. Észrevesszük az apró kézzel megfoghatatlan értékeket, melyekbe hirtelen csöppenünk bele.

Tapasztalatokat szerzünk, tanulunk, és hát ki mástól tanulnánk, mint egymástól, akár egymás hibáiból is. Egy barátság a közös szimpátián alapul, néha bálványozzuk a másik felet, néha manipuláljuk. Egy egészséges barátsághoz elengedhetetlen az együttműködés, nem véletlen, hogy gyakran halljuk; egy hullámhosszon vagyunk. A kölcsönös érzelmek eseménydússá teszik a kapcsolatot, ezen események emlékeket szülnek, melyek táplálják a barátságot. Ha bármely félnél hiányzik bármely tényező, az a barátság elhalásához, hanyatlásához vezet, de az emléke tanulsággá formálódik és egy életre is akár elraktározódik információként. Talán épp ezért lehet érték egy barátság, mert még ,,halála” után is tapasztalatként aranyat ér.

A legjobb barát

A legjobb barátság, úgy hiszem, kevés embernek adatik meg. Vagy megadatik, de nem tartósan, pont, mint egy szerelem. Azért szerelem, mert egy legjobb baráti kötelék nem akármilyen barátság, a legjobb barátság egy párkapcsolat. Már az igekötő is kiemeli, nagyobb értéket ad nyelvtanilag is a kifejezésnek. Az őszinte, valódi legjobb barátságot azon tényezők különböztetik meg a ,,hétköznapi barátságtól”, hogy a két fél sokkal több lelki hasonlóságot vél felfedezni egymásban, rengeteg olyan közös emléket, élményt tudhatnak maguk mögött, melyekkel, ők kizárólagossággal élnek ebben a relációban. Baráti körökben is ugyanilyen kizárólagosságot fedezhetünk fel, szinte egy klikkesedés klikkesedésének is nevezhetnénk.

Egy legjobb baráti párkapcsolat egy exkluzív történet, a két fél szimbiózishoz hasonló viselkedése a környezet számára kirekesztő, pont ez adja az intimitását, ezért van kiemelt szerepben ez a barátság, és pont ettől válik kiemelkedően értékessé.

Karbantartás  ,,Az idő amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”[1]

Mint minden más kapcsolat, a barátság is múlandó. Az idő kegyetlensége simán végezhet vele, így hát jobban tesszük, ha odafigyelünk a barátságunkra, úgymond karbantartjuk. A barátság erősödése, gyengülése sokszor a közösen eltöltött idő mennyiségével arányos. Az idő nagyban befolyásolja a minőségét a barátságunknak, lassú kiépülést ad, és gyorsan rombol. A két fél egymásra bocsátott impulzusai táplálják a kapcsolatot, az idő, pedig felejtést és unalmat hoz ebbe a rendszerbe. A barátságuk veszélyeztetetté válik, s ha a két egyén nem kap észbe időben, az a barátság hanyatlásához vezethet. Hogy ezt kijátszhassák, a feleknek létre kell hozni egy olyan közeget, mely biztosítja, hogy ez ne jöhessen létre. Azaz kell egy biztos pont, egy kapocs, egy akármi, mely az egymás iránt való érdeklődésen kívül is biztosan összefogja a két jóbarátot. Ezért alakulnak ki értékes, hosszútávon is működő barátságok iskolákban, sportkörökben, közösségekben. Lezárásképp, a barátság igenis érték! Egy olyan megfoghatatlan valami, amely végigkíséri mindannyiunk életét, és mindenkinek meg kell tanulnia bánni vele, kezelni, befogadni, és úgy gondolom ez nem egyszerű feladat…

[1] Antoine de Saint-Exupéry (1943) A kis herceg, (ford. Rónay György),  Móra Könyvkiadó, Budapest,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük