A barátság

Egy gyönyörűen kidolgozott, igényes projektet szeretnék mutatni nektek, mely sokoldalúan mutatja be miért a barátság a legfontosabb érték a világon.

Kovács Boglár, Kováts Petra, Liptai Zsófia

„A barát az, aki akkor van melletted, amikor máshol kellene lennie.”

Len Wein

A barátság fogalmát mindenki értelmezheti másképp, néhány irányadó szempont mégis segíthet a meghatározásában. Valaki a legfontosabb dolognak tartja az életben, mások a barátokban találják meg a lelki társukat, valakik azt mondják, egyedül a barátaink állnak mellettünk minden élethelyzetben, bennük bízhatunk feltétlenül. Valószínűleg az emberiség létezése óta jelen van az emberek életében a barátság, és évezredek óta próbálják megfejteni a titkát.

Arisztotelész az első filozófus, akinek gondolatai fennmaradtak a témában, és akinek véleményét ma is megvitatjuk, szem előtt tartjuk vagy akár meg is kérdőjelezzük.
Szerinte a barátság erény, illetve fontos a boldogság elérése szempontjából. Sőt, az államot is a barátság tartja össze. Hiszen az ember társas lény és elengedhetetlen, hogy az embertársaival szorosabb kapcsolatba kerüljön. Ha pedig az ember barátilag fordul mások felé, nincs ellenségeskedés, és igazságszolgáltatásra sincs szükség, hiszen a barátainak senki sem akar rosszat.

Ez természetesen optimista és kissé naiv hozzáállás a barátsághoz, hiszen rengeteg visszaélési lehetőség van a „barátok” esetében is, akárcsak más emberi kapcsolatokban. Az értelmező szótár is így határozza meg a „barát” fogalmát:

Bizalmas személy, akivel szoros kapcsolatban vagyunk. Az ilyen személlyel gyakori vagy tartós közös tevékenység során kölcsönös megértés, bizalom, ragaszkodás és szeretet alakul ki. A barát lehet férfi és nő is, aki nem rokon vagy családtag, és nem testi vonzalom, szerelem vagy annak szándéka köti össze velünk.

Sokat boncolgatják a kérdést, miszerint férfi és nő között kialakulhat-e őszinte és mély baráti szeretet. Mindkét oldalon lehet érvelni, és mindkét álláspont képviselői hoznak példákat. A létezésére akár a hírességek közül is lehet példát mondani, a mi életünkben azonban inkább az ellenkezőjét látjuk bebizonyosodni. Annak persze rengeteg oka lehet, hogy miért is nagyon ritka, hogy különböző neműek „csupán” baráti érzelmekkel fordulnak egymás iránt. Valószínűleg a társadalmi elvárások miatt alakulnak ki nehezebben ilyen kapcsolatok, hiszen már kiskorunkban belénk nevelik, hogyan kell a másik nemre tekinteni, mi lesz a szerepük későbbi életünkben.

A médiában is gyakran azt látjuk igazolódni, hogy nem létezhet férfi és nő között igaz barátság, sok film és könyv foglalkozik a témával, és legtöbbször az a végkifejlet, hogy a barátságnak induló kapcsolat valami mássá alakul át, mire mindenki tehetetlenül megvonja a vállát, hogy bizony így megy ez férfi és nő között, ilyen a természetünk. Így hát ebben a témában nem létezik igazság, mindenkinek magának kell eldönteni, hogy megfelelő-e ehhez a személyisége, egyáltalán van-e igénye rá, hogy ellenkező nemű barátokat szerezzen magának.

Arisztotelész elképzelését a barátságról túl jóhiszeműnek tartottuk, így szerettük volna egy másik szempontból is megvizsgálni a témánkat. Tehát egy olyan filozófust kerestünk, aki első látásra sokkal szigorúbban állt hozzá a kérdéshez.

Lucius Annaeus Seneca, a római filozófus számos erkölcsi problémával foglalkozott a leveleiben; témagazdagsága egyedülálló volt az ókori irodalomban. A filozófiát gyakorlati tanácsok adására használta fel, írt többek között a valódi szabadságról és műveltségről, a rabszolgaságról és a barátságról is. Ő a következőt állította:

„Mindent együtt tisztázz barátoddal, de elsősorban vele légy tisztában. A barátságkötés után bízni kell, előtte mérlegelni.”

Seneca tehát úgy tartotta, hogy alaposan meg kell vizsgálnunk azt az embert, akit barátunknak akarunk fogadni, de ha már megtettük, minden hibájával együtt fogadjuk el és higgyünk benne.

Több szempontból is tanulmányozva az elméletét, támadni és védeni is tudjuk. Egyetérthetünk abban Senecával, hogy a barátainkban meg kell bíznunk, még ha néha nehéz is meghozni ezt a döntést. Ez lehetővé teszi az Arisztotelész által emlegetett könnyebb társadalmi kommunikációt is, hiszen kevesebb vita alakulhat ki, ha nem kérdőjelezzük meg gyakran a másikat.

Azonban Seneca gondolatát a barátság szerzéséről cáfolnunk kell. Igaz, nem árt, ha tisztában vagyunk vele, milyen emberrel találkozunk – esetleg alaposabb odafigyeléssel ráébredhetünk a hiányosságaira, hogy csak azért van mellettünk, mert például szerencsések és gazdagok vagyunk. Ám ha találkozunk egy szimpatikus személlyel, akit megkedvelünk, és jól kijövünk vele, akkor a kapcsolatunknak árthat, ha túl elővigyázatosak vagyunk és mindenképpen jobban meg akarjuk ismerni, mielőtt közelebb engedjük magunkhoz. Természetesen lehet, hogy tévedünk, de vállalnunk kell a kockázatot, hisz elképzelhető, hogy az igaz barátunkkal hozott össze a sors, akit nem üldözhetünk el.

Ezenfelül, a „barátságkötés”, nem egy meghatározott esemény, hanem szerintünk egy folyamat eredménye, ami szinte észrevétlenül megtörténik. Nincs egy olyan pont, amelytől hirtelen átlépünk a mérlegelésből a teljes bizalomba. Emellett, saját szavait is szembeállíthatjuk a filozófussal, aki azt mondta: minden ember felebarátunk. Ezt és ehhez hasonló kijelentéseit figyelembe véve úgy érezzük, Seneca azt akarta, hogy mindenkihez álljunk jó szívvel és ne legyünk előítéletesek (fontosnak tartotta például azt, hogy a rabszolgákat ugyanúgy embernek tekintsük). Ez az életszemlélet viszont nehezen összeegyeztethető azzal a gondolattal, hogy a barátság előtt részletes kielemzést kell végeznünk.

Egy szó, mint száz, sokat vitatkozhatunk Seneca nézetével, ám érdemes néha felidéznünk, hogy elkerülhessük az olyan barátságot, amiről ő így fogalmazott:

„… barátot szereztünk, hogy segítséget hozzon a bilincsek ellen, s ő, mihelyt megcsörren a lánc, elillan. Ezeket a barátságokat nevezi a nép futónak.”

Seneca és Arisztotelész két lényegében eltérő feltevést tettek a barátságról. Mindezekből sok új és hasznos gondolatot tanultunk, ám hogy még pontosabbak lehessünk, egy másik görög filozófus, Epikurosz gondolatait is fontosnak tartottuk megemlíteni ebben a témában. Ő így vélekedett a barátságról:

„Mindazon javak közül, melyeket a bölcsesség szerez a teljes élet boldogsága számára, a legeslegnagyobb a barátság birtoklása.”

A filozófus szerint az egyik legfontosabb érték a barátság, bár egyes források szerint erről csak a haszonelvűség jegyében gondolkodott. Azt vallotta, ez által könnyebb lesz az emberek közti kommunikáció és az örömöt is könnyebb elérni. Szerinte rendkívül fontosak az emberi kapcsolatok: a legegyszerűbb cselekvés is, ha a barátainkkal közösen tehetjük, sokkal nagyobb örömet okoz, mint a luxus, de a barátaink nélkül. A barátságot fontosabbnak, tartósabbnak és őszintébbnek ítélte, mint a szerelmet. Epikurosz a boldogságot tartotta a földi életben elérhető legfőbb jónak; ennek három legfontosabb összetevője a barátság, a szabadság és a szerénység.

Az epikuroszi barátságfelfogást lehet támogatni és támadni is. Egyrészt megnyugtató érzés, ha az ember mindent be tud kategorizálni, így a barátságot is. Másrészt viszont a barátság több, mint egyszerű eszköz a boldogsághoz. Ha úgy tekintenénk a barátainkra, mintha Epikurosz tanítását követnénk, nem lennének igazi barátaink, hiszen a barátság a kölcsönös bizalmon és szereteten alapul, nem pedig az önös érdekeken.

 

Kutatásaink végére érve mindhárman rengeteget tanultunk a barátság különböző meghatározásairól, szerzéséről, a saját és a társadalom életében betöltött jelentős szerepéről. Arisztotelész, Seneca és Epikurosz gondolatait összegezve azt mondhatjuk, a barátság az emberek közötti szoros kapcsolat, ami könnyebbé teszi az egymással való kommunikációt és ezzel meghatározó elemévé válhat egy államnak. Alapja a felek közötti bizalom, ám nem szabad vakon hinnünk akárkiben. Barátság nélkül nehezebb megtalálni az örömöt és élvezni az életünket, azonban nem használható fel önös érdekeinkre.

Ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy az általunk említett filozófusok egy teljesen másik korszak alakjai voltak – Arisztotelész és Epikurosz az Kr.e. 3. és 4. század, Seneca a Kr.u. 1. század gondolkodója. Nem ismerhetjük az akkori viszonyokat, hagyományokat, társadalmat és mindazon elemeket, amelyek a barátságot meghatározhatják. Elképzelhető, hogy ebben az időben, más tényezők alapján fogalmazták meg azt, hogy mi az a „barátság”. Ennek tudatában nem biztos, hogy elképzeléseikkel kapcsolatos kritikánk mindig megállja a helyét.

Összefoglalva, az esszénk lényege az volt, hogy a barátságot több szempontból is megvizsgáljuk és bebizonyítsuk, hogy miért ez az egyik legfontosabb érték a világon.

  1. január 13.

 

Források:

– Magyar Nagylexikon (1994). Akadémia Kiadó, Budapest (harmadik kötet)

https://hu.wikipedia.org/wiki/Arisztotel%C3%A9sz_etik%C3%A1ja

https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Bar%C3%A1t

https://dfk-online.sze.hu/images/J%C3%81P/2012/3/szoboszlai.pdf

https://mindsetpszichologia.hu/2017/11/14/boldogsagkutatas-az-okorban-epikurosz-filozofiaja_/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucius_Annaeus_Seneca

https://www.citatum.hu/szerzo/Lucius_Annaeus_Seneca/Baratsag

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.